Néhány nap pihenés

Visszatértem a három napos szabadságból.
Szombaton még gyorsan "elszaladtunk" Györgyivel Sofie esküvőjére Paksra. Ezúton is sok boldogságot kívánok nekik. Nagyon örülök, hogy egymásra találtak.

Vasárnap aztán Zirc felé vettük az irányt, hogy végre pihenjünk néhány napot az elmúlt év kimerítő időszakai után. A pihenésre Szarvaskút Hotelt választottuk, mert a Bakonyt imádjuk.

Vasárnaptól - szerdáig voltunk, és nagyon élveztük. Bicikliztünk, ping-pongoztunk, sétáltunk, kirándultunk, úsztunk - szaunáztunk, masszírozás is volt, és hát nagyon jókat ettünk. Tényleg meg kell dícsérjem a helyet, mert azon kívül, hogy nagyon kedves és segítőkészek voltak, teljesen korrekt árazás mellett nagyon ízletes és bőséges étkezések is a választott csomaghoz tartoztak.

Néhány képet vadásztam a netről, mert a zirci műemlékkönyvtár megtekintése mellett még ellátogattunk Csesznekre és Bakonybélbe is, amely települések méltán versenyezhetnek a "holöregedjünkmegegyütt" településünként Szentbékkálla, Köveskál és Szentantalfa mellett. :)

Sajnos vége lett a szabadságnak, de ezt a fennmaradó két napot kibírtuk a munkahelyen.

Aztán most már jövök majd hímzésekkel és kötéssel is.

Áprlisi Lassú RR tali

Miután eldöntöttem, hogy most már tovább nem érdemes tologatnom a lányok meghívását (sajnos tavaly októberben már egyszer elmaradt nálunk a találkozó), mivel több ülésre alkalmas bútor egy darabig még biztos nem lesz a lakásban, a földön meg most is van hely, így a szavazást követően április 24-re tűztük ki a találkozó időpontját.

Kicsit gondban voltam olyan szempontból, hogy vajon mivel is készüljek a látogatásra. Ez a "kényszer" inkább csak abból adódik, hogy a csajok mindig annyi finom dologgal készülnek, nekem meg semmi ötletem sem volt még a találkozó előtt hét elején. Aztán beszéltem Krisztikével, és arra jutottam, hogy a répa a barátunk. Leginkább azért, mert az angolok annyira csípik répatorta - krémsajtos bevonattal - formájában, hogy nekem is ki kellett egy ilyen receptet próbálnom. Szóval a fő alapanyag megvolt, már csak azt kellett kitalálnom, hogy mit is készítsek belőle. Képzeljétek az NLC úgy gondolta, hogy a répa végülis tényleg nagyon jó alapanyag, és pont azon a héten hozott le 10 répás receptet. Ha valaki szeretné, lementettem, át tudom küldeni. ;o) A lényeg a felkínált receptek közül választottam ki: diós-kókuszos répagolyók, fűszeres répamuffin és még vadásztam hozzá egy sajtkrémes répatorta receptet, illetve P. készített egy narancsos-almás-gyömbéres-répás ivólevet.
Sajnos Tündérke reggel telefonált, hogy nem tud jönni, mert elkapta egy calici-vírus, de azért Györgyi, Macsi, Kriszti, TZsuzsi, Iancsa, Pergőke és Verus, Yola és Laci megérkezett (ugye nem hagytam ki senkit?!). Elüldögéltünk a földön, nézegettük a hímzéseket, kötéseket. Természetesen fotó nem készült, mert szerintem kb. senkinek sem jutott eszébe. :o)
Lányok, remélem, mindenki jól érezte magát, és nem ítéltétek meg túl távolinak az új lakást, így jöttök máskor is. :o)

Út az áprilisi Lassú RR taliig...

Azt nem írtam a címbe, de ez az esemény nálunk - nálam - az új otthonunkban zajlott le (még április 24-én, de azóta csak most van időm megírni a postot).
Az utóbbi időben nem voltam valami jó passzban, mert elég sok minden összejött a munka és a lakás körül. Ez az időszak az elmúlt év nagyon rossz családi eseményeit (halál és betegségek) követette januártól, így azt kell, hogy mondjam, már március elejére teljesen lemerültek az elemeim.

A munkám során több határidő is pont március elejére-végére esett, ami azt jelentette, hogy ha rendesen akartam teljesíteni, akkor bizony erősen bele kellett húznom. Persze ezt még tetézte, hogy másodmeló fronton is a március ígérkezett (és be is tartotta az ígéretét) a legkeményebbnek. Szóval a melóval elég jól behavazódtam, ilyenkor szokott az ember lánya hobbikba, meg a családhoz menekülni. Na azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen sem jöhetett szóba. Persze igen, de azért elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy igazi támaszok tudjunk lenni a másiknak.

Chapter 1: Átmeneti időszak
Januártól már kifejezetten az új lakással - annak berendezésével (leginkább a konyha) és az átköltözéssel teltek a délutánjaink és igazából a reggeleink is. Az építettővel sok tennivaló volt - ezt-azt átvenni, kitalálni, megszervezni. Amúgy persze ez egy tök boldog időszak, és igyekszünk is úgy megélni - de be kell valljam, nagyon fárasztó és idegőrlő volt.

Februárban aztán - nehogy már uncsi legyen, vagy még a végén megvidámodjak - eljött a fog implantátum beültetés ideje. Ezt lehet, hogy nem mondtam, de sajnos egyik alsó rágófogamtól tavaly őssz elején meg kellett válni, mivel az éjszakai csikorgatásokat már nem bírta. Na hát ez valami isteni érzés - 1 órán keresztül hárman csuklóig a szádban vannak, és közben még fúrnak is - én konkrétan két hétig inkább letéptem volna a saját állkapcsom, csak ne fájjon már. 2 hétig kőkeményen fájdalomcsillapítón éltem, pedig amúgy nálunk a szekrényben szoktak megromlani, mert annyira nem kapkodjuk őket. Na a lényeg 2010. február 19-én megtörtént a nagy esemény, vagy inkább események. Ugyanis kora délután megkaptam az aprócska titán darabomat, majd ezt követően hazamentem és az utolsó csomagok összeszedése után átköltöztünk az új lakásban, hogy az első estét ott töltsük. Mit ne mondjak, nincs is annál romantikusabb első este egy új lakásban, mint egy friss fogműtét után lábadozó eltorzult nyögéseit hallgatni. Azért az a sarkokat megszámoltuk. :o)

Igazából örülhetnék is annak, hogy a két esemény egy napra esett, mert így legalább egyszerre két gondot tudtam le. Innentől már "csak" az eddig áthordott töménytelen mennyiségű cuccot kellett elhelyezni az új lakásban - persze úgy, hogy se szekrény, se egyéb tároló a konyha bútoron kívül nem volt - , és a fogászt is egy jó darabig el lehetett felejteni (amit sikerült megtoldanom, és azóta se mentem vissza kontrollra).

Chapter 2: Élet az új lakásban
A beköltözésünket követően szépen lassan az új szomszédok is kezdték birtokba venni az épületet, már másnap becuccolt a közvetlen szomszéd. Velük viszonylag sokáig voltunk kettesben a házban, de azóta már - a második lakógyűlést is letudva - egyre többen hajtják új lakásukban álomra fejüket. És mi még szeretjük őket - mármint a szomszédokat. :o)

Az új lakás nagyon izgi, persze leginkább azért, mert se szék, se asztal, se szekrény nem volt. Így az egyik szobát használtuk tárolónak - így lett egy gardrób szobán, - és enni a konyhapultnál ettünk, állva. De legalább már ágyunk és íróasztalunk volt.

Azóta szépen el is kezdtük a berendezését - persze ez csak lépésről-lépésre megy és egy jó darabig el is tart majd, de legalább a folyamat már megindult. Egyelőre minden hozzánk érkezőnek egy új lakást tudunk megmutatni, mivel mindig változik valami.

Chapter 3: A munka hőse
Március 16-án és 30-án is lett volna egy-egy határidőm, amikre készültem keményen. Sokat jártam vidékre - konkrétan olyan hetem is volt, amikor az 5 napból 5-ször utaztam (persze mindig otthon aludtam), biztosítva így a héten az 1500 km-t. Gondoltam, végül is csak március végéig kell kibírnom, és aztán húsvétkor már csak egy rossz álom lesz ez az egész futkorászás, hajtás. Na ja, ez így szokott menni.....Nem ment, először az egyik határidő csúszott el - természetesen változó feladatmeghatározás mellett, nehogy már túl gyors legyek, aztán másik is, természetesen itt is változtak a körülmények. Ez azt eredményezte, hogy szépen integettem a húsvétnak, és április 30-ig kitoltam a "csakeztéljüktúl" időszakot.
Közben azért, nehogy már esténként unatkozzam, kaptam némi munkát még pluszban. :o) Kb. a március hónapom arról szólt, hogy hatkor keltem, reggel kávé otthon, irány a munka - kora este haza - 15 perc olvasgatás, majd este 11-ig újra munka. Talán a mosogatórongy eggyel jobban nézett ki a hó végére nálam. Aztán igazából húsvét után kezdett megszűnni a délutáni műszak, itt már kezdtem örülni, mert legalább némileg rehabilitálodótt az agyam az újabb munkábamenésre, és végre elkezdett sütni a nap. :o)

Előszedtem a biciklit és több-kevesebb sikerrel a heti 2-3 munkába tekerés azóta is megvan. Persze, ha valahova messzire megyek, vagy esetleg szakad az eső, akkor marad a jó öreg BKV.

A lakást is szépen fokozatosan rendezgetjük be, már le lehet ülni az étkezőhöz, meg szekrény is van, meg karnist is rendeltünk. ;o) Ezért aztán úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, és április 24-re meghívtam a lányokat hozzánk, ők meg eljöttek.....de ez már egy másik post témája lesz.

Blog újratöltés....

Itt a tavasz, elmúlt a Húsvét is, én meg még mindig lógok egy csomó mindennel. Szégyellem is magam rendesen, de az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett - tényleg azon lennék meglepődve, ha csak egy kicsit lelassulna körülöttem a világ. Ahogy azt Mr. Incredible is mondja: "Nem maradhatna egy kicsit megmetve a világ?". :o) Na jó ennyire komoly dolgokat azért nem követtem el.

Gyors felidézés, aztán most már igyekszem többet jönni.

1. Megváltozott a címem. Mármint a lakcímem. Ezzel kb. az összes szabadidőm el is ment és megy egy jó darabig. Ha valaki költözött már, az tudja, hogy ilyenkor aztán kiderül, hogy mennyi felesleges kacat is van otthon, amit most át kell nézni, szelektálni, aztán bedobozolni, majd átcipekedés után kicsomagolni, újraszelektálni, és aztán a helyére pakolni. Na de a lényeg az, hogy jelen állapot már megtörtént, a lakás "otthonosítása" - értsd függöny, szőnyeg, hiányzó bútorok beszerzése - van vissza, de ez meg egy hosszabb folyamat.

2. Sokat dolgoztam, ami rengeteg utazással (országon belül) és rengeteg olvasással járt.

3. Az előzőből kiindulva se nem olvastam (saját örömömre), se nem írtam, se nem hímeztem az elmúlt három hónapban.

Remélem, most egy kicsit visszalassul a világ körülöttem, és tudok újra írni ide is.

Köszi a türelmet.

Kis türelmet kérek....

Köszönöm, hogy a könyvekkel kapcsolatosan érdeklődtök. :o) Ígérem, meg is írom a részletesebb beszámolókat. Illetve a hímzéseimről is vannak képek.

de...

egy kis türelmet kérek mindenkitől, ugyanis éppen költözünk, így most mindenem szanaszét, illetve a netezés is korlátozott lehetőség.

Igyekszem minél hamarabb visszatérni, de szerintem a március eleje a reális.

Jelentem úgy tűnik: MEGGYÓGYULTUNK!!!

A hosszas csend oka családi betegség. Egy ismeretlen, járásképtelenséget okozó dolog, ami a mostani hétre már javulni látszik (ez a 4. hét amúgy). Úgyhogy a hétre még ígérek egy jelentést.
Csak várjátok ki.

néhány dolog

Először is szeretném mindenkinek megköszönni, hogy együttérez velünk, sokat jelent nekem.

A gondolatok még mindig a halál körül forognak, de talán most már kicsit nyugodtabban.
Azt hiszem a két hónappal ezelőtti állapothoz képest annyi változott, hogy most már tudunk egy diagnózist, de talán más nem. Mindig meglepődöm, hogy az évek előre haladtával mennyire másként viszonyulnak az emberek a halál gondolatához. Amíg nekem/nekünk még az a fontos, hogy még sokáig éljenek a szeretteink, addig az idős nagyszülőnek már inkább az, hogy otthon tudjon elmenni, meg ne legyen túlzottan fájdalmas, vagy elhúzódó. A saját nagyapám halt meg nagyon méltóságteljesen és békésen 83 éves korában, és mindig belőle merítek erőt akkor, amikor arra gondolok, hogy kinek kell legközelebb mennie.

A lényeg, hogy igyekszem úgy értékelni halált, az elmúlást, ahogy az érintett teszi, és támogatni őt. Persze ez energiákat kíván, de ennél sokkal többet is adnék neki, ha lehetne....

Igyekszem visszatérni a hímzéses témához, mert amint szemfülesek esetleg már kiszúrták egy újabb 2009-es tervet sikerült befejeznem a hétvégén. Na vajon, mi lehet az????!!

visszatérés tyúklépésben

Hát kedves olvasóim (ha még egyáltalán vagytok), jelzem, hogy eddig az elmúlt néhány hónapom sajnos nagyjából a munkáról, a munkáról és a munkáról szólt, ezért nem jelentkeztem. Igyekszem visszatérni, van néhány képem, amik bemutatásra várnak, illetve a hímzések közül is elkezdtem egy erre az évre tervezett vágyálmat is. :) Van még némi kalandozásom a kötés terén is, erről is beszámolók majd, de hogy mikor? Rejtély!!!! Azért legyetek kitartóan türelmesek, én meg ennek megfelelően jelentkezem.

életjel

Egy rövidke bejelentkezés erejéig jöttem. Élek, de nagyon sokat dolgozom. :(
Megjavult a fényképezőgép is, de nincs nagyon mit mutogatnom, ugyan a titkosom haladgat, de abban is csak reménykedem, hogy időben elkészül.
Az utazásos élményeket is egy kicsit később folytatom, ha már kilátszom a hullámok közül.
Hímezzetek és biciklizzetek, meg minden egyéb szabadidős tevékenységet tegyetek meg helyettem is . Majd jövök.

Megint a késésről

Úgy látszik, ezzel a bloggal kapcsolatosan nekem folyton magyarázkodnom kell...
Az úgy volt, hogy voltunk egy hetet pihenni, ami nagyon jól sikerült, ezzel kapcsolatosan úgyis megírom a bejegyzésem egyszer - hah, álmodom megint -, viszont mostanság nem tudok fényképes jelentést készíteni. Sajnos a nyaraláson a fényképezőgépünk bemondta az unalmast, így amíg meg nem javítják, vagy nem veszünk egy másikat, addig sajnos nincsen fotózgatás. :(

Szóban jelentek most.
Hát persze, hogy megint újba kezdtem. Mégpedig egy nagyon-nagyon titkosba, amit remélem nem sokára be is tudok fejezni. Ezt vittem magammal Franciaországba is, és sokat haladtam vele, bár meg kell jegyeznem, hogy jó nagy, de azért meglesz az a tervezett időre.

Ezen kívül tervezgetem a Lassú RR 3. hímzéseit is. MS astro cats mintákból szeretnék pohár alátétet (12 db-ot). Ehhez az anyagom megvan, most már csak időt kéne rászánni, és bejelölgetni, meg a saját részem kihímezni.

Terv még nővérem párja hugáék leendő babájának (jó kis birtokos szerkezet :) ) babaköszöntőt is készíteni.

Ja, meg hát az oldalt felsorolt vágyálmokat is teljesíteni kéne. A fenyőfaszoknya csak nagyon kis mértékben haladt ebben a hónapban. :( Igyekszem majd azt is elővenni megint.

Egyelőre ennyi belőlem, majd jövök még, most egy darabig képtelen sztorikkal.

most csak úgy hirtelen...

írok néhány mondatot.

Először is, most addig nem láttok heti jelentést, amíg nem készül el Archie a tizenkettedik, mindenki megnyugtatására közlöm, hogy nem sok híja van. ;)

Másodszor gyorsan el akartam még mesélni a karácsonyi ajándékom történetét. Peti nővére, alias Sün - aki az Escher kép tulajdonosa lett - meglepett karácsonyra némi xszemes újságelőfizetéssel. Az ajándék végül számára hozott nagyobb meglepetést, ugyanis elsőre nem sikerült az angol lapok újságelőfizetése. Na de másodjára igen. ;o) A múlt héten megérkezett az első újságom, ez a Cross Stitch Crazy 124-es száma. Az igaz, hogy AGTE-t írtak címzéshez (AJKA) helyett, de hát - mint a TV reklámból is tudhatjuk - az irányítószám mindig segít, ezúttal is. A posta nálam most kapott egy jó pontot. A héten a másik újság is megérkezett, ez az The Word of Cross Stitching 150-es száma, na ez sem Ajkára tervezett megérkezni (itt Ajke volt a város neve), de ez is megjött. Még egy jó pont a postának

Amúgy a szakállas angol poént sem hagyták ki, ugyanis kis hazánk nevének szerintük semmi értelme, ezért aztán HUNGRY-T írtak az országnévhez. Még jó, hogy nem hungry hungarian-t. Mindegy, most már itt vannak, elvileg át is irattam a címzést. Sün nagyon köszönöm őket még egyszer.

Megjöttem

Tegnap este sikeresen hazaérkeztünk. Nem mondom, hogy gyorsan, mert a 11 óra utazás nem nevezhető annak, de hát aki Olaszországba megy síelni, az bizony készüljön fel hosszabb utazásra.

Elöljáróban annyit, hogy a macikhoz a mintát sikeresen itthon hagytam, így azokban nem lesz haladás, de kötni az úton kötöttem. Majd mutatom hétfőn.

Jó ünneplést mindenkinek, irány a természet.

Mayday, mayday....

csak a mihez tartás véget.....



Ezt meg csak, mert jó:

kicsit belassultam blogilag

Az a nagy igazság, hogy velem nem történik semmi. Ami persze a szó klasszikus értelmében természetesen nem igaz, merthogy minden reggel felkelek, teszek ezt-azt, aztán este lefekszem, de attól még nem tudok olyanokról beszámolni, hogy ma felfedeztem az AIDS ellenszerét, holnap meg a maghasadás biztonságosabbá tétele lesz a témám. :o)

Ami miatt mostanság nem nagyon jelentkezem, az elég prózai, dolgozom. Amikor van egy kis szabadidőm, akkor meg a családdal (kisebb-nagyobb számban) vagyok, illetve a hobbimnak élek (hímzek), vagy dolgozom akkor is, csak mást.

Azért szeretnék másról is írni néha, mint a heti haladásról. Pl. most elmesélem, hogy a hétvége nagyon jól sikerült, ugyanis szombatot a párom nagyszüleinél töltöttük, nagyjából a degeszre evés és a pihenésbe belehalás között félúton. Vasárnap pedig egy laza hat órát síeltünk a szikrázó napsütésben, friss hóval borított pályákon az egyik barátunkkal - és több száz nem annyira közeli (ismeretlen) ismerőssel.

A hímzések/kötés halad, de még némi gondom van a fotók elkészítésével (a segéderő mindent kitalál, hogy éppen miért nem tudja elkészíteni őket - na de majd előveszem a korbácsot).

MAjd jövök még, beszélni hülyeséget. :o)

behavazva...

Hát eléggé elvesztem, mármint nem a hó alatt, bár abban is volt részem az elmúlt hét autózásai során, hanem munkaügyileg.
Szóval hímeztem múlt héten is, de egyszerűen nem jutok úgy haza, hogy le tudjam rendes fényben fotózni a haladásom, így majd két hetet jelentek jövő hét elején.

Amúgy hétvégén ismét megyek haza, és így megint meglátogatjuk Eplény - t. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeret síelni, idén már 3-szor voltunk, és a szezon végéig még szeretnék többször eljutni.

Szóval sport lesz a hétvégén.

kongói hegyi gorillák

Mivel már tudjátok, hogy mi az én nagy álmom, ezért megosztom veletek az alábbi hírt.

Nagyon örülök az ilyen híreknek, szeretném ha a hegyi gorillák nem tűnnének el a föld színéről.

Meglepetés várta a gorillaőröket a kongói dzsungelben - kép2008. december 3., szerda, 8:25

Néhány napja adtunk hírt róla, hogy több mint 14 hónap után kezdenek visszatérni őrhelyeikre azok a vadőrök, akik a véres polgárháború miatt menekültek el a Kongói Demokratikus Köztársaság területén lévő Virunga Nemzeti Parkból, amely a hegyi gorillák legfontosabb menedéke. Az őrök most újraszámlálták a gorillákat, és igencsak meglepődtek, amikor kiderült, a háború évei alatt az átlagosnál nagyobb volt a szaporulat.

Visszatértük után a vadőrök nekiláttak a gorillaállomány feltérképezésének. Az utolsó számláláskor, 2007 augusztusában 72 "emberhez szokott" és mintegy 120 "vad" gorilla élt a rezervátumban. Az egyhónapos számlálás eredménye meglepte a szakembereket: az egyik 30 egyedből álló gorillacsapatban öt új kölyköt találtak. Az elmúlt 11 év során átlagosan kevesebb mint két kölyök született évente. Öt új kölyök alig több mint egy év alatt a 30 egyedből álló gorillacsapat életében mintegy 15 százalékos növekedés, ami rendkívüli hír - nyilatkozta Emmanuel de Merode, a Park igazgatója.

Az adatokat feljegyző Innocent Mburanumwe (balra) és Sekibibi Dareke (jobbra) vadőrt egy kifejlett gorilla figyeli a Mikeno-hegy oldalában 2008. november 28-án

A Föld mintegy 700 hegyi gorillája közül 200-nak a Virunga Nemzeti Park az otthona
[origo]

a technika ördöge

Terveim szerint szépen egymás után felteszem az elkészült hímzéseim, némi szöveggel megspékelve - mi lett belőle, ki kapta, megcsinálnám-e mégegyszer -, de sajnos erre egy kicsit várnotok kell, ugyanis napra pontos gyűjteményemből most nem nagyon tudok feltölteni semmit. Azért igyekszem, addig meg még kitalálom, hogy mit is írhatnék nektek.