2010-05-03

Út az áprilisi Lassú RR taliig...

Azt nem írtam a címbe, de ez az esemény nálunk - nálam - az új otthonunkban zajlott le (még április 24-én, de azóta csak most van időm megírni a postot).
Az utóbbi időben nem voltam valami jó passzban, mert elég sok minden összejött a munka és a lakás körül. Ez az időszak az elmúlt év nagyon rossz családi eseményeit (halál és betegségek) követette januártól, így azt kell, hogy mondjam, már március elejére teljesen lemerültek az elemeim.

A munkám során több határidő is pont március elejére-végére esett, ami azt jelentette, hogy ha rendesen akartam teljesíteni, akkor bizony erősen bele kellett húznom. Persze ezt még tetézte, hogy másodmeló fronton is a március ígérkezett (és be is tartotta az ígéretét) a legkeményebbnek. Szóval a melóval elég jól behavazódtam, ilyenkor szokott az ember lánya hobbikba, meg a családhoz menekülni. Na azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen sem jöhetett szóba. Persze igen, de azért elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy igazi támaszok tudjunk lenni a másiknak.

Chapter 1: Átmeneti időszak
Januártól már kifejezetten az új lakással - annak berendezésével (leginkább a konyha) és az átköltözéssel teltek a délutánjaink és igazából a reggeleink is. Az építettővel sok tennivaló volt - ezt-azt átvenni, kitalálni, megszervezni. Amúgy persze ez egy tök boldog időszak, és igyekszünk is úgy megélni - de be kell valljam, nagyon fárasztó és idegőrlő volt.

Februárban aztán - nehogy már uncsi legyen, vagy még a végén megvidámodjak - eljött a fog implantátum beültetés ideje. Ezt lehet, hogy nem mondtam, de sajnos egyik alsó rágófogamtól tavaly őssz elején meg kellett válni, mivel az éjszakai csikorgatásokat már nem bírta. Na hát ez valami isteni érzés - 1 órán keresztül hárman csuklóig a szádban vannak, és közben még fúrnak is - én konkrétan két hétig inkább letéptem volna a saját állkapcsom, csak ne fájjon már. 2 hétig kőkeményen fájdalomcsillapítón éltem, pedig amúgy nálunk a szekrényben szoktak megromlani, mert annyira nem kapkodjuk őket. Na a lényeg 2010. február 19-én megtörtént a nagy esemény, vagy inkább események. Ugyanis kora délután megkaptam az aprócska titán darabomat, majd ezt követően hazamentem és az utolsó csomagok összeszedése után átköltöztünk az új lakásban, hogy az első estét ott töltsük. Mit ne mondjak, nincs is annál romantikusabb első este egy új lakásban, mint egy friss fogműtét után lábadozó eltorzult nyögéseit hallgatni. Azért az a sarkokat megszámoltuk. :o)

Igazából örülhetnék is annak, hogy a két esemény egy napra esett, mert így legalább egyszerre két gondot tudtam le. Innentől már "csak" az eddig áthordott töménytelen mennyiségű cuccot kellett elhelyezni az új lakásban - persze úgy, hogy se szekrény, se egyéb tároló a konyha bútoron kívül nem volt - , és a fogászt is egy jó darabig el lehetett felejteni (amit sikerült megtoldanom, és azóta se mentem vissza kontrollra).

Chapter 2: Élet az új lakásban
A beköltözésünket követően szépen lassan az új szomszédok is kezdték birtokba venni az épületet, már másnap becuccolt a közvetlen szomszéd. Velük viszonylag sokáig voltunk kettesben a házban, de azóta már - a második lakógyűlést is letudva - egyre többen hajtják új lakásukban álomra fejüket. És mi még szeretjük őket - mármint a szomszédokat. :o)

Az új lakás nagyon izgi, persze leginkább azért, mert se szék, se asztal, se szekrény nem volt. Így az egyik szobát használtuk tárolónak - így lett egy gardrób szobán, - és enni a konyhapultnál ettünk, állva. De legalább már ágyunk és íróasztalunk volt.

Azóta szépen el is kezdtük a berendezését - persze ez csak lépésről-lépésre megy és egy jó darabig el is tart majd, de legalább a folyamat már megindult. Egyelőre minden hozzánk érkezőnek egy új lakást tudunk megmutatni, mivel mindig változik valami.

Chapter 3: A munka hőse
Március 16-án és 30-án is lett volna egy-egy határidőm, amikre készültem keményen. Sokat jártam vidékre - konkrétan olyan hetem is volt, amikor az 5 napból 5-ször utaztam (persze mindig otthon aludtam), biztosítva így a héten az 1500 km-t. Gondoltam, végül is csak március végéig kell kibírnom, és aztán húsvétkor már csak egy rossz álom lesz ez az egész futkorászás, hajtás. Na ja, ez így szokott menni.....Nem ment, először az egyik határidő csúszott el - természetesen változó feladatmeghatározás mellett, nehogy már túl gyors legyek, aztán másik is, természetesen itt is változtak a körülmények. Ez azt eredményezte, hogy szépen integettem a húsvétnak, és április 30-ig kitoltam a "csakeztéljüktúl" időszakot.
Közben azért, nehogy már esténként unatkozzam, kaptam némi munkát még pluszban. :o) Kb. a március hónapom arról szólt, hogy hatkor keltem, reggel kávé otthon, irány a munka - kora este haza - 15 perc olvasgatás, majd este 11-ig újra munka. Talán a mosogatórongy eggyel jobban nézett ki a hó végére nálam. Aztán igazából húsvét után kezdett megszűnni a délutáni műszak, itt már kezdtem örülni, mert legalább némileg rehabilitálodótt az agyam az újabb munkábamenésre, és végre elkezdett sütni a nap. :o)

Előszedtem a biciklit és több-kevesebb sikerrel a heti 2-3 munkába tekerés azóta is megvan. Persze, ha valahova messzire megyek, vagy esetleg szakad az eső, akkor marad a jó öreg BKV.

A lakást is szépen fokozatosan rendezgetjük be, már le lehet ülni az étkezőhöz, meg szekrény is van, meg karnist is rendeltünk. ;o) Ezért aztán úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, és április 24-re meghívtam a lányokat hozzánk, ők meg eljöttek.....de ez már egy másik post témája lesz.

3 megjegyzés:

Györgyi írta...

Jó volt olvasni :-)))

Tündérke írta...

Mondtad, hogy mozgalmas az életed, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire :-))

Eszti írta...

No nekem most nem sikerült elmenni, pedig nagyon kíváncsi vagyok ám az új lakásra. No majd ősszel, ha lesz nálad tali, de akkor már hármasban rohamozunk meg. :-)