néhány dolog

Először is szeretném mindenkinek megköszönni, hogy együttérez velünk, sokat jelent nekem.

A gondolatok még mindig a halál körül forognak, de talán most már kicsit nyugodtabban.
Azt hiszem a két hónappal ezelőtti állapothoz képest annyi változott, hogy most már tudunk egy diagnózist, de talán más nem. Mindig meglepődöm, hogy az évek előre haladtával mennyire másként viszonyulnak az emberek a halál gondolatához. Amíg nekem/nekünk még az a fontos, hogy még sokáig éljenek a szeretteink, addig az idős nagyszülőnek már inkább az, hogy otthon tudjon elmenni, meg ne legyen túlzottan fájdalmas, vagy elhúzódó. A saját nagyapám halt meg nagyon méltóságteljesen és békésen 83 éves korában, és mindig belőle merítek erőt akkor, amikor arra gondolok, hogy kinek kell legközelebb mennie.

A lényeg, hogy igyekszem úgy értékelni halált, az elmúlást, ahogy az érintett teszi, és támogatni őt. Persze ez energiákat kíván, de ennél sokkal többet is adnék neki, ha lehetne....

Igyekszem visszatérni a hímzéses témához, mert amint szemfülesek esetleg már kiszúrták egy újabb 2009-es tervet sikerült befejeznem a hétvégén. Na vajon, mi lehet az????!!

Elveszíteni egy nagyszülőt...

Furcsa érzés. Nekem már nincsenek nagyszüleim. Legalább is vér szerint már nincsenek, de szeretni Peti nagyszüleit szeretem. Talán mert emlékeztetnek a sajátjaimra, talán, mert Peti családját megteremtették, talán csak magukért.
Most baj van.
Nagyon nagy baj.
Végül is mindegy, hogy mi, mindegy, hogy miért pont most, mindegy, hogy mennyi van még a vele töltött időből. Most baj van. Amikor megtudjuk, hogy valami visszafordíthatatlan, akkor kezdjük el inkább értékelni. Persze ez most nem teljesen igaz, mert eddig is szerettem őket, nagyon, ők is engem, nagyon, de eddig nem éreztem azt, hogy nem lesz tovább, hogy nem biztos, hogy lesz több közös karácsony, hogy a 63. házassági évforduló már nem lesz megtartva, hogy a nyáron eltett paprikát senki sem fogja télen megenni. Nem tudom, melyik lesz az utolsó mondat, ami kettőnk között elhangzik, azt tudom, hogy ő megy, neki kell könnyebbé tenni az utat, hogy nekünk itt maradóknak a gyász lesz a legnehezebb. Tudom, hogy nem most van a gyász ideje, de amikor szembeköpnek egy diagnózissal, amikor megtudod, hogy a 2 hete elmúlt születésnap lesz az utolsó, hogy az érintés már nem sokáig adatik meg, akkor nehéz mindezt háttérbe szorítani, és Neki több erőt és szeretetet adni.
Persze nem az én vér szerinti családom, de tíz éve az életem részei és én is az övék, és nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha szép lassan, csendben elfogynak.
Elveszíteni egy nagyszülőt nagyon nehéz, tudom, nekem már négyen pihennek csendesen.

Gyémánt

Újságos projetkek

Sokan tudjátok, hogy a Keresztszemes Magazin főszerkesztője szervezte meg a Keresztszemes Társaságot, ráadásul a Lassú RR csapat aktív tagja is, így aztán amikor az újságba tervezett hímzések mintáit körbeküldi, természetesen én is vállalni szoktam egyet-egyet.
Az utóbbi időben az alábbi hímzéseimet láthattátok az újságban, amik már megjelentek, azokat teljes nagyságban mutatom be, amik még nem, azokból csak részletet kedvcsinálónak.

Ezek az afrikás betűk már megjelentek, így megmutathatom őket. Eredetileg hűtőmágnesnek készültek és a PETI vagy a PITE felirat készíthető el a magyar helyesírás szabályait figyelembe véve belőlük, de persze neke ebben a felállásban tetszettek.

Aztán itt egy évkönyves horoszkópos részlet, szerintem nagyon édes az eredeti, ebből edényalátét lesz (illetve már az, mert ez is egy műanyag tartóba - angolul trivet - került).

És végül, de nem utolsó sorban, majd az októberi számban lesznek kutyusos minták is, ez azok egyikéből egy részlet.

Anitzsirk - Kriszti szülinapi ajándéka

Péterem nővérétől karácsonyra xszemes újságelőfizetést kaptam, erről itt a blogban is olvashattatok. Az áprilisi számok egyikében (The word of cross-stitching) találtam egy olyan képet, amiről rögtön barátosném jutott eszembe, hogy ő mennyire örülne neki. Így aztán a kb. nulla szabadidőm ellenére nekiálltam a nem kis képnek, hogy a július 10-én aktuális szülinapra kész legyen (a keretezés aztán későbbre tolódott, de ez végül is egy másik történet). Azért meg kell mondanom, vicces a szülinapi utazás közben az olasz autópályán a több órás dugóban eget (egy szín, kék) hímezni. ;o)

Íme az eredmény:

Krisztike nagyon örült neki, azóta már be is kereteztettem, és ott figyel az étkezőjük falán.

Lassú RR 3. - a választás

Sokan tudjátok mi is az az RR, sokan viszont nem, így gyorsan összefoglalva elmondom.

Az RR az egy olyan hímzés, amin x (általában 12) db minta van, amit aztán 12 ember körbe ad egymásnak. Lényegében mindenki meghímzi az összes mintát, de nem a saját kendőjére, hanem mindegyik részletet máséra, összességében lesz 12 kendő, amin minden hímzés rajt van, és mindegyikre hímzett mindenki. Ezt én általában barátság kendőnek tekintem, mert onnantól a kész hímzés mindig azokra az emberekre emlékeztet, akikkel együtt készítettük. Szerintem jó móka.

A Lassú RR-nek meg még ezen felül is külön története van (számomra, mindenképpen). Anno, amikor ez a nagy RR láz betört az xszemes oldalra, akkor mindenki alakított mindenféle RR csoportokat, különböző témákban. Általános szabállyá kezdett válni (más kérdés, hogy a szabály betartása nem vált általánossá), hogy havi továbbadás van a kendők esetében. A sok be nem tartott határidő miatt aztán egyre komolyabb és egyre több nézeteltérés alakult ki az RR csoportokon belül, ami nekem - és aztán kiderült, hogy még néhány másik emberkének sem -tetszett. Dolgozó és elég sok egyéb elfoglaltsággal rendelkező emberként örültem, amikor Macsi (MS Macska, aki a Keresztszemes Magazin főszerkesztője) megkeresett azzal, hogy nincs-e kedvem benne lenni egy olyan RR körben, amiben mindenki olyan hímzést választ, amilyet akar, és annyi a szabály, hogy nem kell feltétlenül tartani a havi határidőt. Hát persze, hogy benne voltam.....így aztán nemsokára kialakult a Lassú RR gárdája - MSMacska, Anitzsirk, Sofie, Fitri, Sznyegi, TZsuzsi, Pergőke, Iancsa, Györgyi, Tündérke, Esztipiros és én. A csapat nagyon jól összeszokottá vált, és az első kört letudva - Sznyegi kiválását követően (ő nagyon messze lakik és inkább a saját megyéjében szervezi az xszemes életet) Kapcsa lépett be 12-nek - szerveztünk egy 2. és most egy 3. kört is. A Lassú RR csapat egy nagy baráti társaság, ahol a 12 ember nagyon különbözik egymástól, ha nem lenne a közös hobbi, valószínűleg sokukkal soha nem ismerkedtünk volna össze, vagy nem nyitottunk volna egymás felé, de a keresztszemes összekovácsolt bennünket, és most már ha havonta nem tudunk találkozni (minden hónapban más a házigazda a saját otthonában), akkor szervezünk köztes kávézásokat, teázásokat, színházi és egyéb kulturális programot, sőt még közös nyaralások is vannak. Jó kis csapat lettünk, és mindenki egyetért abban, hogy ezt bizony folytatnunk kell.

A fentiekből is látszik, hogy a 3. kör nem volt elkerülhető (és lesz még 99. is ;o) ), ezért én is választottam témát. Nálam Margareth Sherry nagy-nagy kedvenc (Lassú RR 2-ben is az ő Archie macijait hímeztük), így most is hű maradtam hozzá, ezért az Astro cats sorozatot tervezem elkészítetni a lányokkal, amelyekből poháralátétet készítek, műanyag tokkal.

Íme az én hímzésem:

Beharangozó

Végre, sok-sok idő után letöltögettem a gépre a képeket az elkészült és félkész munkákról. Most nekiállok editálni őket, és a héten igyekszem minden nap intézni egy-egy hozzászólást. (majd most figyeljetek).
Témákbók ízelítő:
Lassú RR 3 saját választás, Kriszti barátném szülinapi ajándéka, néhány újságos projekt, a megkezdett vágyhímzés, illete némi kötés....

161. oldal 5. mondat

"Harry a fejét rázta."

Amúgy Harry Potter itt a kviddics rejtelmeibe mélyül el, és ez a tartalmas mondat azt hivatott jelezni, hogy Oliver Wood érthetően magyarázta el a kis Harry Potter számára a dolgot. :o)