2009-09-10

Elveszíteni egy nagyszülőt...

Furcsa érzés. Nekem már nincsenek nagyszüleim. Legalább is vér szerint már nincsenek, de szeretni Peti nagyszüleit szeretem. Talán mert emlékeztetnek a sajátjaimra, talán, mert Peti családját megteremtették, talán csak magukért.
Most baj van.
Nagyon nagy baj.
Végül is mindegy, hogy mi, mindegy, hogy miért pont most, mindegy, hogy mennyi van még a vele töltött időből. Most baj van. Amikor megtudjuk, hogy valami visszafordíthatatlan, akkor kezdjük el inkább értékelni. Persze ez most nem teljesen igaz, mert eddig is szerettem őket, nagyon, ők is engem, nagyon, de eddig nem éreztem azt, hogy nem lesz tovább, hogy nem biztos, hogy lesz több közös karácsony, hogy a 63. házassági évforduló már nem lesz megtartva, hogy a nyáron eltett paprikát senki sem fogja télen megenni. Nem tudom, melyik lesz az utolsó mondat, ami kettőnk között elhangzik, azt tudom, hogy ő megy, neki kell könnyebbé tenni az utat, hogy nekünk itt maradóknak a gyász lesz a legnehezebb. Tudom, hogy nem most van a gyász ideje, de amikor szembeköpnek egy diagnózissal, amikor megtudod, hogy a 2 hete elmúlt születésnap lesz az utolsó, hogy az érintés már nem sokáig adatik meg, akkor nehéz mindezt háttérbe szorítani, és Neki több erőt és szeretetet adni.
Persze nem az én vér szerinti családom, de tíz éve az életem részei és én is az övék, és nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha szép lassan, csendben elfogynak.
Elveszíteni egy nagyszülőt nagyon nehéz, tudom, nekem már négyen pihennek csendesen.

Gyémánt

7 megjegyzés:

Kicsiny Györgyi írta...

Ó, nagyon sajnálom :-(

Tündérke írta...

Nagyon sajnálom :-(

Moklin írta...

Köszönöm, lányok az együttérzést.
Igyekszem majd azért veletek is összefutni, de nekem mostanában a hétvégék (remélem, sokáig) nem lesznek jók.
Majd összehozunk egy jó kis kávézást hétközben és akkor arra én is tudok menni.

Sofie írta...

Sajnálom....ezt a folyamatot nem éltem át, de az elvesztést igen :-(

fitri írta...

Sok erőt kívánok ezekben a nehéz időkben :(

Kryx írta...

Pont azt írtad le, ami nálunk sajnos mamim 3 éves korában játszódott le. Túl korán, túl gyorsan. Sok erőt kívánok nektek, sajnos ez sosem könnyű.

Kryx írta...

Nem 3, 63...