Ez egy ajtódísz plasztikra hímezve, dróttal függeszthető - ez sajnos nem látszik a fekete háttér miatt. Nővéremnek készült, aki azóta is rejtegeti valahol, mert ki nem rakta.
Itt már rögtön ki is térek akkor az xszemes ajándékozás dilemmára. Személy szerint csak olyanoknak szeretek hímzést ajándékozni, akik értékelik, akik nem érzik rosszul magukat attól, hogy ha nem tetszik az adott dolog, hogy oldják meg, hogy mégse sértődjek meg. Nem sértődöm meg azon, ha valakinek nem tetszik az általam készített hímzés, de jobb szeretem, ha ezt megmondja - persze tudom, hogy ez nehéz ügy, de akkor is. Szóval ha valaki kapna tőlem xszemest, és nem tetszik, tessék megmondani, sértődés nem lesz. ;o)
Amúgy biztos készítettem még más dolgokat is 2005-ben, de azokról sajnos nincsen kép. Többek között azért is tartom fontosnak azóta, hogy szépen rendszerezve archíváljam a hímzések képeit, mert akkor minimalizálni tudom az "én-fejem-sem-káptalan" effektusból származó adatvesztés lehetőségét.
2 megjegyzés:
Én is így vagyok vele, sok régi elajándékozott munkámról nem készült fénykép az utókor számára...
Nézz be a blogomba :-)
http://tunderke21.blogspot.com/2008/11/gyerekkori-emlk.html
Én is leszoktam az ajándékba hímzésről. Egyrészt azért, mert alig van itthon valami kész munkám, másrészt, mert tényleg nem értékeli mindenki. Már csak annak csinálok valamit, akiről tudom, hogy biztos örül neki (mama, apa, húgom, néhány hímzős barátnő)
Megjegyzés küldése