2008-11-20

Kérdés hozzátok...

Kedves blogolvasók. Tudom, hogy nem kifejezetten érdekes a blogom, még nem forrott ki, hogy miről is és mennyit szeretnék írni. Addig amíg ez nem tisztázódik bennem marad ilyen szedett-vedett. Ígérem igyekszem tisztázódni. ;)

Most viszont szeretnék kérdést intézni hozzátok. Mivel a tegnapi nap folyamán utazós blogot ajánlottam, így ma ilyen kérdést teszek fel.
Ki hova szeretne eljutni az életében (nagy vágyak, nagy álmok jöhetnek a net elbírja, de persze jöhetnek a hétköznapiak is, mert bizony azok pontosan ugyanannyira fontosak ám), és miért pont oda? Mit szeretne ott látni, megélni, honnan jött az ötlet, stb.

Mivel kérdezni úgy ér, ha előtte én is megválaszolom, ezért most jöjjön az én válaszom:
Kongóba szeretnék egyszer eljutni - ezt írtam is a 7 dolgos játékban - méghozzá hegyi gorillát megfigyelni a saját élőhelyén.
Nem emlékszem, honnan jött ez a vágyam, talán ezzel kapcsolatban csak a cél kitűzéséhez vezető pillatokat tudok felsorolni.
Ha már láttatok gorillát állatkertben (van nálunk is a fővárosban), akkor tudjátok, hogy nagyon értelmesek, és nagyon is tisztában vannak a "ki-melyik-felén-áll-az-üvegnek" kérdés válaszával, de nekem mindig úgy tűnik, hogy ők ezt nem fogadják el, és sokszor játszanak velünk látogatókkal. Néha olyan érzésem van, hogy én vagyok a látnivaló és ők érkeztek nem olyan régen az elefántos kapun át, hogy megnézzenek egy üvegfalú helyiségben. Ezt nagyon szeretem bennük.
Nagyon emberszerűek, amiről az jut eszembe, hogy az emberek általában a humanoid állatokat szeretik, tartják kedvencként. Pl. a kutyák beszélő szeme. Ezért nem szeretjük talán a rovarokat úgy anblokk. A főemlősök ebből a szempontból kiemelt helyen vannak a szeretetlistán.
A gorilla, mint minden vadállat amúgy, nagyon méltóságteljes állat. Főleg a saját közegében. Ezt szeretném egyszer tényleg átélni.
Afrika nagy szerelmem, egyszer láttam, és tudom, hogy még vissza kell mennem: sokszor, sok helyre ott. Az emberiség bölcsője, és ez bizony érződik is rajta.

Na hát ezért nekem Kongó a vágyott helyem, de sajnos a polgárháború miatt ez most egyre távolabbi jövőnek tűnik (na nem mintha az anyagi rész olyan könnyű lenne....).

És akkor most várom a postokat arról, hogy ti milyen titkos helyszínekről álmodtok, milyen látni-, megélni valót nem szeretnétek kihagyni, ha tehetnétek?

7 megjegyzés:

Dóra írta...

Valszeg sosem fogok arra járni, de ha egyszer lehetne akkor én az Inka fővárost szeretném látni, a Machu Pichut. Illetve hát a "maradékát". Hogy mi az oka? Imádtam az indiánregényeket, még most is szívesen beleolvasok egy-kettőbe. Nagyon izgatta a fantáziám ez a letűnt világ. Valahogy a maya civilizáció leginkább a kegyetlenkedéssel, emberáldoztokkal kötődik össze a fejemben, így egy békésebb népre, az inkákra lennék kíváncsi.
Persze ha már indián szívesen látnám Winnettou ezüst puskáját, vagy a Henry karabélyt, csak nemtom, hogy Karl May mennyit kamuzott:-DDD
Szóval jó lenne felmászni a hegyre és egyszerűen csak ott lenni, ahol fejben már annyit jártam...

Moklin írta...

Valahogy a mayákról nekem is vérengzés jut eszembe (Passuth Esőisten siratja Mexikót című műve ebben azért sokat segített). Nekem az indiános kötődésed nagyon tetszik. Nem szokták mondani, hogy "lány létedre"? :)

ancsa írta...

Érdekes, elsőre nekem is Peru jutott eszembe...

Másodszorra viszont arra gondoltam, hogy nagyon szívesen végigjárnám azokat a helyeket turistaként is, ahol már jártam zenekarral, vagy színházzal - mégsem láttam belőlük semmit. Szeretném jó alaposan bejárni Kyoto-t, szeretnék csavarogni Barcelonában, vagy Rómában - de úgy, hogy ne hullafáradtan, két előadás között "rohanvást" nézelődhessek, hanem ráérősen, időnként beülve valahová egy teára-kávéra-sangríára.

Legjobban talán mégis Japánba vágyom vissza... Szeretnék egyszer Kagoshimában kirándulni a vulkán szigetén - amit mindig csak a szállodaablakból láttam.

Dóra írta...

Anno a könyvtáros néni Ajkán azt mondta, hogy a következő indián könyvet már ő írja. Mindet elolvastam. Érdekes, de sosemmondták, hogy fiús dolog... Már úgy várom, hogy Matyival együtt olvassuk a Winnettou-t vagy a Nagy indiánkönyvet:-DD

Moklin írta...

Hú Ancsa, hát igen, Japán. Nagy álom ám nálunk is. Persze teljesen más az, amikor a saját kedvedért mész el valahova, és más az, amikor dolgozni. De azért nekem a munkád is tetszik nagyon. :o)

Valamiért Peru sokak álma. Biztos valami gyerekkori mese, film vagy könyv miatt. :o)

Tündérke írta...

Ha a legmerészebb álmomra gondolok, mindig szerettem volna eljutni Atlantiszra, amire ugyebár kevés esély van. Viszont ha sokszoros milliomos leszek, szeretnék egy kis ízelítőt kapni belőle Dubaiban :-))
hálószoba1
hálószoba2

Jó lenne eljutni Új-Zélandra, bejárni a Gyűrűk Ura forgatási helyszíneit.

Amerikába is szívesen elmennék, megnézném a Grand Canyont, a Niagara-vízesést, Yellowstone parkot, és kipróbálnék jónéhány "klasszikus" hullámvasutat, amelyekről egyszer a Spektrumon láttam dok.filmet.

Egy közelebbi célpont Svájc: vonattal keresztül-kasul bejárni. Ez egyébként Attilával közös álmunk :-))

Sofie írta...

Ha nagy álmokra vagy kíváncsi, akkor nekem először a Grand Canyon jut eszembe (apukám miatt), vagy Ausztrália, szívesen bejárnám egy lakókocsival a szigetet :-)