2009-09-16

néhány dolog

Először is szeretném mindenkinek megköszönni, hogy együttérez velünk, sokat jelent nekem.

A gondolatok még mindig a halál körül forognak, de talán most már kicsit nyugodtabban.
Azt hiszem a két hónappal ezelőtti állapothoz képest annyi változott, hogy most már tudunk egy diagnózist, de talán más nem. Mindig meglepődöm, hogy az évek előre haladtával mennyire másként viszonyulnak az emberek a halál gondolatához. Amíg nekem/nekünk még az a fontos, hogy még sokáig éljenek a szeretteink, addig az idős nagyszülőnek már inkább az, hogy otthon tudjon elmenni, meg ne legyen túlzottan fájdalmas, vagy elhúzódó. A saját nagyapám halt meg nagyon méltóságteljesen és békésen 83 éves korában, és mindig belőle merítek erőt akkor, amikor arra gondolok, hogy kinek kell legközelebb mennie.

A lényeg, hogy igyekszem úgy értékelni halált, az elmúlást, ahogy az érintett teszi, és támogatni őt. Persze ez energiákat kíván, de ennél sokkal többet is adnék neki, ha lehetne....

Igyekszem visszatérni a hímzéses témához, mert amint szemfülesek esetleg már kiszúrták egy újabb 2009-es tervet sikerült befejeznem a hétvégén. Na vajon, mi lehet az????!!

2009-09-10

Elveszíteni egy nagyszülőt...

Furcsa érzés. Nekem már nincsenek nagyszüleim. Legalább is vér szerint már nincsenek, de szeretni Peti nagyszüleit szeretem. Talán mert emlékeztetnek a sajátjaimra, talán, mert Peti családját megteremtették, talán csak magukért.
Most baj van.
Nagyon nagy baj.
Végül is mindegy, hogy mi, mindegy, hogy miért pont most, mindegy, hogy mennyi van még a vele töltött időből. Most baj van. Amikor megtudjuk, hogy valami visszafordíthatatlan, akkor kezdjük el inkább értékelni. Persze ez most nem teljesen igaz, mert eddig is szerettem őket, nagyon, ők is engem, nagyon, de eddig nem éreztem azt, hogy nem lesz tovább, hogy nem biztos, hogy lesz több közös karácsony, hogy a 63. házassági évforduló már nem lesz megtartva, hogy a nyáron eltett paprikát senki sem fogja télen megenni. Nem tudom, melyik lesz az utolsó mondat, ami kettőnk között elhangzik, azt tudom, hogy ő megy, neki kell könnyebbé tenni az utat, hogy nekünk itt maradóknak a gyász lesz a legnehezebb. Tudom, hogy nem most van a gyász ideje, de amikor szembeköpnek egy diagnózissal, amikor megtudod, hogy a 2 hete elmúlt születésnap lesz az utolsó, hogy az érintés már nem sokáig adatik meg, akkor nehéz mindezt háttérbe szorítani, és Neki több erőt és szeretetet adni.
Persze nem az én vér szerinti családom, de tíz éve az életem részei és én is az övék, és nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha szép lassan, csendben elfogynak.
Elveszíteni egy nagyszülőt nagyon nehéz, tudom, nekem már négyen pihennek csendesen.

Gyémánt

2009-09-02

Újságos projetkek






Sokan tudjátok, hogy a Keresztszemes Magazin főszerkesztője szervezte meg a Keresztszemes Társaságot, ráadásul a Lassú RR csapat aktív tagja is, így aztán amikor az újságba tervezett hímzések mintáit körbeküldi, természetesen én is vállalni szoktam egyet-egyet.
Az utóbbi időben az alábbi hímzéseimet láthattátok az újságban, amik már megjelentek, azokat teljes nagyságban mutatom be, amik még nem, azokból csak részletet kedvcsinálónak.




Ezek az afrikás betűk már megjelentek, így megmutathatom őket. Eredetileg hűtőmágnesnek készültek és a PETI vagy a PITE felirat készíthető el a magyar helyesírás szabályait figyelembe véve belőlük, de persze neke ebben a felállásban tetszettek.

Aztán itt egy évkönyves horoszkópos részlet, szerintem nagyon édes az eredeti, ebből edényalátét lesz (illetve már az, mert ez is egy műanyag tartóba - angolul trivet - került).


És végül, de nem utolsó sorban, majd az októberi számban lesznek kutyusos minták is, ez azok egyikéből egy részlet.


2009-09-01

Anitzsirk - Kriszti szülinapi ajándéka

Péterem nővérétől karácsonyra xszemes újságelőfizetést kaptam, erről itt a blogban is olvashattatok. Az áprilisi számok egyikében (The word of cross-stitching) találtam egy olyan képet, amiről rögtön barátosném jutott eszembe, hogy ő mennyire örülne neki. Így aztán a kb. nulla szabadidőm ellenére nekiálltam a nem kis képnek, hogy a július 10-én aktuális szülinapra kész legyen (a keretezés aztán későbbre tolódott, de ez végül is egy másik történet). Azért meg kell mondanom, vicces a szülinapi utazás közben az olasz autópályán a több órás dugóban eget (egy szín, kék) hímezni. ;o)

Íme az eredmény:



Krisztike nagyon örült neki, azóta már be is kereteztettem, és ott figyel az étkezőjük falán.