akkor elmondom, hogy miért is.
John Irving írt egyszer egy könyvet Garp szerint a világ címmel. A könyvet elég régen olvastam, a filmet egy kicsit később láttam. Szerintem mindkettő jól sikerült, a világ ilyen. Emberek társadalmilag összezárva, más-más módszerekkel megélve. Leginkább azt tudnám mondani, hogy ösztönvezérelt, önző és érthetetlen, de ugyanakkor izgalmas, leírthatatlanul érdekes. Az én világom olyan, amilyen én vagyok, amilyenné változtatom, ahogy megélem.
Tessék nyitottnak lenni a világra, nem vagyunk mások, illetve dehogynem, de mindenki az.
Ez a mai mottóm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Tetszik a blogod, csak így tovább :-)
Én a Garpot már jó régen olvastam, amikor férjhez mentem, és a telken laktunk, na jó, 1987-88-ban. Csak arra emlékszem, hogy nagyon nehezen olvastam végig, de nem szoktam könyvet félbehagyni, ezért végigolvastam. Kicsit fura volt, arra is emlékszem, meg sok trágárság volt benne ( talán?) de konkrétumok nem rémlenek. Újra kéne olvasni, lehet...
Megjegyzés küldése